Naményi Ernő Társaság - Virtuális Zsidó Múzeumi Egyesület
Az Egyesület célja a magyarországi zsidó közösségek materiális és vizuális örökségének felkutatása, dokumentálása, virtuális gyűjtése, megörökítése, megőrzése, tudományos feltárása és publikálása a tudományos kutatás, valamint a széles körű ismeretterjesztés szolgálatában.
Az Egyesület 2008–ban alakult, a Fővárosi Bíróság 7.Pk.60.838/2008/2. sz. végzésével a társadalmi szervezetek nyilvántartásába bejegyezte.
Az Egyesület 2008–ban alakult, a Fővárosi Bíróság 7.Pk.60.838/2008/2. sz. végzésével a társadalmi szervezetek nyilvántartásába bejegyezte.
Naményi Ernő
Dr. Naményi Ernő (Nagykanizsa, 1888 – Párizs, 1957) neves rabbicsaládból származó közgazdász, művészettörténész. A Budapesti Zsidó Múzeum Egyesületnek 1931–től tagja, majd 1945–től emigrálásáig (1950) igazgatója volt. Ezt követően Párizsban élt, bekapcsolódott a párizsi zsidó múzeum munkájába, s haláláig a zsidó művészet történetével foglalkozott. Társszerzője volt az e témában született első összefoglaló kötetnek. (Cecil Roth, Ed.: Jewish Art.)
1956–ban az ő javaslatára hívták össze elsőként az európai zsidó múzeumok vezetőinek értekezletét.
Magyarországon Naményi volt az első, aki felismerte és tudományos alapossággal kutatta a zsidó művészet történetét. Kísérletet tett a zsidó műemlékek összeírására, publikálására, s kezdeményezte több zsinagóga műemléki védelmét. Első házasságában korán megözvegyült, 1920–ban született Tamás fia 1943–ban munkaszolgálatban életét vesztette. Második házasságából nem született gyermeke.
Egyesületünk kötelességének érzi, hogy az emigrálása után Magyarországon elfeledett tudós emlékét megőrizze, ápolja, életművét – benne magyarul eddig ki nem adott könyveit és tanulmányait – megismertesse a szélesebb közönséggel.
1956–ban az ő javaslatára hívták össze elsőként az európai zsidó múzeumok vezetőinek értekezletét.
Magyarországon Naményi volt az első, aki felismerte és tudományos alapossággal kutatta a zsidó művészet történetét. Kísérletet tett a zsidó műemlékek összeírására, publikálására, s kezdeményezte több zsinagóga műemléki védelmét. Első házasságában korán megözvegyült, 1920–ban született Tamás fia 1943–ban munkaszolgálatban életét vesztette. Második házasságából nem született gyermeke.
Egyesületünk kötelességének érzi, hogy az emigrálása után Magyarországon elfeledett tudós emlékét megőrizze, ápolja, életművét – benne magyarul eddig ki nem adott könyveit és tanulmányait – megismertesse a szélesebb közönséggel.